Miután lezuhantak pár szikla tömb is lezuhant,majd lassacskán a levegő megtisztult a portól,s minden elcsendesedet.

Majd eltelt fél óra óra az egyik szikla alól valami halk rezzenést lehetet hallani,majd megmozdult a kő.

Hát Loz mászott ki alóla vérző fejével s kishiján eltört kezével.

-áh.. -fájdalomal telt arcával körbenézett de sehol nem látot senkit,csak 3 alagutat.

- Kadaj?! - kiáltot még rezgő hangján. -Yazoo??!!

De sehol senki.

Majd elindult a jobb oldali alagútba.

- Remélem megtalálom a többieket..de elöbb elkéne látnom a sebeimet.. - nyöszögte Loz.

Majd 2 és fél óra elteltével megmozdult egy újjab szikla,s kimászott alóla Cloud,és Yazoo.

Mindkettő a vértől átázott ruhájában álltak.  Majd összenéztek. Mindkettőjük szemében tükröződött a fájdalom.

- Akkor most.. -kezdte Cloud. - ..Ideiglenesen békét kötünk? -kérdezte majd kicsit körbenézett.

- Igen.. -majd körbe nézett. - Kadaj!? Loz!? -kiáltota de sehol senki csak ők ketten.

- Ott van 3 alagút..biztosan arra mentek el. -mondta Cloud,majd lassan elindult utána Yazoo is.

~ Remélem jól vannak. Nem is tudom mi történne velem hogyha kiderülne hogy őket is elveszítettem..-gondolta magában Yazoo bámulva maga elé.

- Öhm..vigyázz.. - szólt kicsit későn Cloud,s Yazoo felkenődött a falon. - sajnálom..későn szóltam..

-Semmi baj.. -vont vállat majd tovább indultak.

Az alagút nehezen járható volt. Tele pókhálókkal,denevérekkel,csontvázakkal,friss emberi hússal,s nagyon sok titokzatos veszélyt rejt magában.

- .. Min merengsz enyire? -törte meg végül a csendett Cloud.

-...Csak a testvéreimen..-válaszolta fájdalmas hangon,de nem nagyon akarta kimutatni.

- ..Értem..nagyon szerethetitek egymást..de ne merengj enyire..biztosan jól vannak..-biztatta Cloud,bár ő maga sem tudta miért mond az ellenségének ilyet,mégha ideiglenesen is békét kötöttek.

-..Remélem igazad lesz..-komor arca kikerekedet majd hirtelen eltünt.

- Yazoo? -nézett össze vissza majd ő is belelépet a lyúkba s 1 emelettel lejjeb zuhantak. Pont Yazoo mellé eset le.

- pff..mi volt ez? -kérdezte a tüsi hajú.

-Egy csapda volt...-nézett előre az ezüst hajú fiúcska. Rossz előérzete volt.

-..De hiszen te..megsérültél..-nézte Yazoo válába fúródott nyilat.

Nézte meg a válát. - Észre sem vettem..-húzta ki egy kis sziszenés mellett.

- Így nem haladhatunk tovább..elkell látnunk a sebünket..ott is van egy dobozka. -ment oda egy friss hullához,majd elvette a segélydobozt tőle s vissza ment Yazoohoz.

- Vedd le a felsődet. Kitisztitom a sebedet,majd lefertőtlenítem s végül bekötözöm a sebeidet.

Bólintot majd levette a felsőjét s hagyta h ellása a sebeit. ~ Vajon miért nem végez velem..elvileg eddig azt akarta..miért akarnak pont NEKEM  segíteni? - Furcsálta az ezüsthajú.

Eközben Kadaj még mindig sehol. Szinét se találni vajon hol van,él-e még vagy már nem.

Loz még mindig ment a barlangban egyszer-kétszer felkenődött a falra,s megismerkedet a földel is.

Egyszer csak fényt látot az alagút végén. Gyorsabban kezdte el szedni a lábát majd kiért. Egy tisztára más helyen találta magát. Mintha csak a szülőhelyére emlékeztette volna.

- Hol vagyok? -nézett körbe de nagyon tetszett neki a hely. Otthon érezte magát.

Egy anyuka 3 fiával az utcán sétálgatot. Loz erre nagyon felfigyelt. Ismerős volt neki a 3 fiúcska,majd titokban követte őket.

- Mami,ügye ha hazaértünk mehetünk motorozni? -kérdezte a múltbéli kis Kady.

- Hát persze kisfiam! -mosolygot boldogan az anyja.

~ Milyen boldogak..-gondolta Loz könybe lábadt szemekkel.

- Mami,Loz mindig húzogatja a hajamat!! -nyavajgot a kis cuki Yazoo.

- Na de Loz,nem szép dolog huzogatni az öcséd haját. -bólogatot az asszony.

~ Micsoda?????!!!!!!! - Képedt el Loz. -Yazoo??  - nézte meg jobban őket s magára s testvéreire ismert.

- Jaj Yazoo!! Ne nyavajogj,de ha hazaértünk befonom a hajad ^^ -mosolygot Loz.

- Csak próbáld meg >.< -mondta Yazoo.

- Na gyerekek futás be a házba azt irány motorozni,s semmi vitázás! -mondta az asszony.

~ Erre nem emlékszem..volt édesanyánk?..azt meg hogy..?.. - gondolkodott továbbra is de szemmel tartota őket,mire az asszony hátulról mellé lépet.

- Üdvözöllek idegen. -mosolygot barátságosan Lozra.

- Üdvözlöm..-mosoylgott vissza. Legszivesebben a nyakába ugrott volna de türtöztette magát. ~Ez maga a valóság vagy álmodom? anya hozzámszólt..-majdnem könybe lábadt szeme.

- Ha jól tudom te újjonc vagy a városban -folytatta az asszony.

- igen..mondhatni.. -motyogja.

- Ha szeretnéd egy darabon segítek az itteni életben s adok szállást ha kell,de elötte bemutatlak a fiaimnak is ^^

- Loz,Kadaj,Yazoo! gyertek! vendégünk van!

-Megyünk. -mondták egyszerre majd oda szaladtak s kezet ráztak Lozal.

-Szia,az én nevem Loz s én vagyok a legidősebb.

-Én pedig Kadaj vagyok a legkisebb.

-Én meg Yazoo vagyok,s nem nehéz kitalálni h a középső. -halvány yazoos mosolyt eresztet.

-S te már ismersz minket,s te ki vagy? -kérdezte Yazoo és Loz.

~ uh..a fr..-kínos nézés. -A nevem...Goska..-jutot eszébe egy egyszerű név.

- Na jöjjön utánam Goska úr..biztosan kimerült és fáradt s biztosan enne valamit. -vezette be Lozt a házba,majda fiúk tovább mentek játszani kivéve Yazoo-t,aki követte őket mindenhová.

Majd az asztalnél szépen elbeszélgettek. Eközben a barlangban:

- Ez a vicc nagyon jó volt!! -nevetet Cloud. - Nem is tudtam hogy ilyen jó vicceket tudsz!

- Hát..volt kitől tanulnom. -halvány mosoly.

- Ideje aludnunk. Holnap nehéz napnak nézünk elébe. Aludtak el a tábortűz mellett.

Eközben a barlang legmélyén Kadaj felébredt. Egy trónszékszerűséges találta magát. A válában egy láthatatlan fonalal. Még önmagánál volt.

-Wháá..de jót aludtam..vajon hol lehetek..s mi ez a trón szék?! o.o

Egy titokzatos alak bújt elő a sötétségből. Ki fekete kimonót viselt.

- Ez a hely a földalatiak birodalma. Te pedig mától az új királya vagy.

...folytatjuk...